...Az
érzés megérintette újból azt kívánta,hogy ott lehessen abban az időben,
és ismét érezze azt a bizsergető valamit amit úgy hívunk bimbózó
szerelem. Rég volt része ebben az érzésben és már nagyon várta, hogy
újból bekövetkezzen. Ahogy az évek telnek ez a csoda mintha egyre
távolodna tőle, pedig másra se vágyott jobban mint arra,hogy ez az énje
újból kiteljesedhessen a maga igazi értelmében. A szalvétával megtörölte
a kezét és újból konstatálta, hogy a férfi a másik asztalnál még mindig
őt figyeli. Kezdte egy kicsit kínosan érezni magát, mert azt gondolta
talán valahova lepottyantott a süteményből és ezért figyelik, óvatosan
megvizsgálta magát de mivel nem vett észre semmit ezért a szeme sarkából
ő is figyelni kezdte a túlsó asztalnál ülőt. Őszülő, az ötvenes évei
elején járható farmerben hozzá világoskék ingben. Összességében
megállapította magában, hogy jól néz ki. Ő is kávézott és hozzá
aprósüteményt evett. Elgondolkodott a látottakon vajon milyen lenne ha
ez a pasi átölelné és megcsókolná? Tulajdonképpen tetszett neki a
találgatás mert így ismét olyan világot építhetett magában amilyenben
szeretett volna mindig is élni. A képzelet szárnyán oly egyszerű és
csodálatos minden de sajna az csak a képzelet a valóság viszont az, hogy
egy kávézó teraszán ülve már megint elragadta a fantáziája és
beleképzelt olyan dolgokat amik valójában nem léteznek, vagy mégis?
Ebben a pillanatban a férfi felállt a székéről és odalépett hozzá.
Kisasszony leejtette a szalvétáját, lehajolt felvette és udvariasan a
kezébe tette. Egy pillanatra az ujjaik összeértek és Ágnest mintha
valami áram rázta volna meg,egy pillanatra ledermedt és szinte alig
bírta megköszönni. A férfi ezt észre vette és megkérdezte segíthet-e még
valamiben. Újból megköszönte és közbe erőt véve magán megrázta a
fejét, nemet intve. Ő visszalépett az asztalához és leült, így Ágnes
fellélegezhetett. Mi volt ez? Kérdezi magában,de választ egyenlőre nem
talál. Úgy érezte megfordult a világ ismét fiatal, és ez egy régi
pillanat egy déja vu érzés kerítette hatalmába. Mintha egyszer ez már
megtörtént volna. Akkor ott annál az első ő általa kezdeményezett
csóknál érezte ezt Gábor magához szorította és teljes egészében érezte a
nekifeszülő férfiasságát ekkor az a bizonyos vágy őbenne is feltámadt
de még húzni szerette volna ezt a dolgot,egy picit még várni vele. Most
jelen pillanatban azt nem értette,hogy egy kézfogás mint tudja ugyanezt
az érzést kiváltani. Úgy látszik ez az ember nagy hatással van rá amikor
megköszönte, hogy felvette a szalvétát belenézett a szemébe és ott
rögtön érezte, hogy elveszik. Egy kék szempár nézett vissza rá és úgy
érezte ezek a szemek a belsejébe látnak és ott őt egy tűz égeti
el,sürgető vágyat érzett, így hát gyorsan elkapta a pillantását mert ha
marad akkor belefeledkezik és nem akart illetlen dolgot tenni, egy
idegennel. Gábor ezzel szemben nehezen akarta őt elengedni, bár még ő is
nehezen engedte el de tudta ha marad akkor már nem tudják itt befejezni
és megtörténik a dolog, de nem szerette volna elkapkodni,és ezt végül
is Gábor is megértette.Ez az idő is eljön...