Összes oldalmegjelenítés

2012. október 17., szerda

Érzelmek Hálójában

...Tévedett. Nem lehet egyedül élni (elvileg) hiszen mint tudjuk az ember társas lény!...,ja ha az ilyen egyszerű lenne, sok embernek sok problémája megoldódna. Köztük az övé is. De ez nem így működik, nem lehet sajnos a definíciónak mindig megfelelni. (bár próbálja)..fejben először megszokni a gondolatot, de ez is nehezen megy. Előröl kezdeni az még nehezebben fog menni. Ezekkel a dilemmákkal szállt szembe naponta, elkezdte átgondolni az eddigi életét hibáit keresve, mert voltak neki is ezt jól tudta. De ki a tökéletes? Ki nem hibázik egy kapcsolatban ? Ezért is kezdte végig pörgetni az egész múltját, és tudat alatt már igazából a jövőjét tervezte egy hiba mentes kapcsolatról. Pedig tisztában van vele ilyen nincs, nem lesz, egyszerűen lehetetlen! De ha mégis.....hátha neki sikerül....az olyan lenne amire már nagyon régóta vár. Úgy érzi a sok fájdalom amit a kapcsolataiban, vagy a házasságában átélt (főleg ami az utóbbit illeti) szóval most már kijár neki is egy szelet az élet habos oldalából,...feltéve ha van ilyen. Kell lenni mert ebben hinni akart, valami amibe kapaszkodhat az ember ha nagyon maga alatt van. Jó dolog a pozitív gondolkodás, csak nem mindig megy. Ő egy kicsit mondhatni hangulatfüggő. Ilyenkor ami a legeslegjobb egy jó barátnő akinek kiöntheti a szívét panaszkodhat, moroghat, és persze sírhat. A sírás segíteni szokott felszabadító érzés, a megkönnyebbülést is definiálhatnánk vele. Igaz nem szó szerint jelenti de átvitt értelemben igaz. Zsuzsi a mentsvár számára és most is ő találta ki, hogy menjen vissza a kávézóba. Megpróbálta, és mivel elsőre nem  sikerült, ő azért ad még egy esélyt ennek a dolognak...hátha,de már nem mindenáron. Jót akart olyat aki csak őt szereti aki az ő másik fele, és a lelki társa is egyben.Tudta ez  így sok de az ember merjen nagyot álmodni!!Az álmok ideje elérkezett, a munkaidő lejártával beült a kocsiba és irány a presszó. Most nem izgult mert magában előre eltervezte ha nem lesz ott akkor úgy veszi, hogy az élete forgató könyvében így lett megírva. Tulajdonképpen egyre nem számított...arra,hogy ott lesz!! Valami oknál fogva csak a másik lehetőség járt az agyában,de valahogy az első próbálkozása miatt már inkább bebeszélte magának biztos csak ezért is ő a hibás és félreértette a dolgot.(az a bizonyos női ösztön csapta be), de a lába (inkább a kocsi) mégis oda vitte. Mikor meglátta először még a saját szemének sem akart hinni,ennek viszont az lett a következménye, hogy megbotlott a küszöbben és ha nem kapják el azok segítő kezek hát jó nagyot esik.Ágnes alig bírt kinyögni egy köszönésfélét,olyan zavarban volt. A férfi leültette köszönt és udvariasan bemutatkozott.Idegességében csak a keresztnevet értette... András, szép név futott át rajta egy pillanat alatt. Még mindig gombóc volt a torkában és motyogva mondta a nevét (pedig tudja így nem illik) de most örült, hogy egyáltalán meg bírt szólalni: Varga Ágnes (visszavette a leánykori nevét) és hozzátette meghívhatom köszönésképpen egy kávéra vagy esetleg valami másra? András elmosolyodott (ekkor esett le Ágnesnek mit mondott) már megint gondolta, mért van az, hogy kezem lábam, és még a szám is összeakad ennek a férfinak a közelében? Közben míg itt tartott a gondolat menetében ő válaszolt:
-nem én szeretném meghívni egy kávéra
-szó sem lehet róla én szeretném megköszönni amit értem tett!
-szívesen,bármikor elkapom nem szeretném,hogy elessen!
-köszönöm szépen! Akkor egy kávé vagy egy ital...?
-csak akkor fogadom el ha megígéri, hogy esetleg egy másik alkalommal ha erre jár viszonozhatom!
Egy pillanatra mintha megállt volna szíve, hiszen ezt akarta! Ez egy randira felhívás? Ettől viszont beindult a szíve majd kiugrott a helyéről. Nem tudta az első másodpercben, mit mondjon de eszébe jutott a mondat "ha erre jár"ez vissza hozta őt a jelenbe.
-nem is tudom,én nem azért....... kezdett szabadkozni,de félbeszakították
-kérem fogadja el!
-jó legyen....ha erre járok,mondta egy kis hangsúllyal a hangjában. Most András vált komorrá egy kicsit, bár ő direkt fogalmazott így mert nem akart egyből menekülő utat nem hagyva rárontani.Így magának is hagyott esélyt még a visszalépésre ha ez a mostani beszélgetés nem úgy alakulna ahogy szeretné. Azt gondolta így fer,de ez a hangsúly? Vajon Ágnesnek ő nem jön be? Megannyi kérdés kavargott benne is.Így egy kicsit döcögős volt a kommunikáció kettejük között.Gyorsan meg is törte a csendet.
-hiszen a múltkor is találkoztunk emlékszik?
-igen,mondta és eszébe jutott a múltkori eset amikor a kezük összeért, egy kicsit beleborzongott.
-innen gondoltam többször jár ide és esetleg.............meginna velem újból egy kávét?
-rendben,felelte.Közben odajött a pincér és felvette a rendelést egy capuccinót kért.András sima presszó kávét.Míg vártak a férfi megkérdezte mivel foglalkozik.Elmondta,hogy egy áruházban vezetőként, majd rögtön vissza is kérdezett, ne kelljen beszélnie mert a hangja még egy kicsit remegett.És ön?
 -egy nagy vállalat számítás technikusainak  vezetőjeként,dolgozom...,válaszolta
Megérkezett a kávé és félbeszakadt a beszélgetés, de a szemük közben így is megtette a magáét, hiszen le nem vették egymásról. Ágnesnek nagyon tetszett a kék szem a hatalmas szempillák egy pillanatra el is gondolkodott ezen mintha már...de András közbe kérdezett és, félbeszakadt a gondolatmenet.Család?
-nem nincs mondta halkan
-én elváltam válaszolta ő
Egy pillanatnyi csend telepedett közéjük,és csak a kanál koccanása hallatszott ahogy megkeverték a kávéjukat.Szinte szavak nélkül is megértették egymást, sejtették mire gondol a másik.Végül Ágnes törte meg a csendet, mennem kell.... hörpintette fel az utolsó korty cappucinót, majd felállt. András intett a pincérnek fizetett, majd kikísérte Ágnest az autójához.
-a mielőbbi viszontlátásra búcsúzott, közbe megfogta a nő kezét, és immár komolyan is gondolta tetszett neki amit látott, a nő rövid idő alatt felkorbácsolta az érzékszerveit,kíváncsivá tette és ez már régen fordult elő vele.Nők jöttek, mentek az életében, de ez a nő különleges...... ízlelgette-e szót magában de úgy érezte találó kifejezés lesz, bár ahhoz még jobban meg szeretné ismerni, és még több mindent szeretne még tenni vele.......
-viszontlátásra válaszolta Ágnes, közben András szemébe nézett szerette volna onnan kiolvasni komolyan gondolja-e a férfi a viszontlátást. Úgy tűnik igen, mert a kezük csak nehezen engedte el egymást, de egyszer ez a perc is végetért.Beült az autóba egyesbe tette és elindult, de közben a visszapillantóban figyelte ott áll-e még a férfi? Igen ott állt, és ez jó érzés volt számára. Alig várta, hogy hazaérjen mert már nagyon szeretett volna a barátnőjével beszélni, de most még nem tudott telefonálni
mert túl izgatott volt és folyamatosan csak Andrásra tudott gondolni, a parfümje illatára, a mély férfias hangjára mindez nagyon bejött neki és szinte egyfajta euforikus érzés lett rajta úrrá. Egy dudaszó hozta vissza a jelenbe mert elfelejtett elindulni a lámpánál ami közbe zöldre váltott................

1 megjegyzés:

  1. Micsoda meglepetés! Két hétig nem vagyok és egy új irodalmi blog fogad! :)
    Dejóóóó! :)
    Puszi,
    M.

    VálaszTörlés