...Az érzés megérintette újból azt kívánta,hogy ott lehessen abban az időben, és ismét érezze azt a bizsergető valamit amit úgy hívunk bimbózó szerelem. Rég volt része ebben az érzésben és már nagyon várta, hogy újból bekövetkezzen. Ahogy az évek telnek ez a csoda mintha egyre távolodna tőle, pedig másra se vágyott jobban mint arra,hogy ez az énje újból kiteljesedhessen a maga igazi értelmében. A szalvétával megtörölte a kezét és újból konstatálta, hogy a férfi a másik asztalnál még mindig őt figyeli. Kezdte egy kicsit kínosan érezni magát, mert azt gondolta talán valahova lepottyantott a süteményből és ezért figyelik, óvatosan megvizsgálta magát de mivel nem vett észre semmit ezért a szeme sarkából ő is figyelni kezdte a túlsó asztalnál ülőt. Őszülő, az ötvenes évei elején járható farmerben hozzá világoskék ingben. Összességében megállapította magában, hogy jól néz ki. Ő is kávézott és hozzá aprósüteményt evett. Elgondolkodott a látottakon vajon milyen lenne ha ez a pasi átölelné és megcsókolná? Tulajdonképpen tetszett neki a találgatás mert így ismét olyan világot építhetett magában amilyenben szeretett volna mindig is  élni. A képzelet szárnyán oly egyszerű és csodálatos minden de sajna az csak a képzelet a valóság viszont az, hogy egy kávézó teraszán ülve már megint elragadta a fantáziája és beleképzelt olyan dolgokat amik valójában nem léteznek, vagy mégis? Ebben a pillanatban a férfi felállt a székéről és odalépett hozzá. Kisasszony leejtette a szalvétáját, lehajolt felvette és udvariasan a kezébe tette. Egy pillanatra az ujjaik összeértek és Ágnest mintha valami áram rázta volna meg,egy pillanatra ledermedt és szinte alig bírta megköszönni. A férfi ezt észre vette és megkérdezte segíthet-e még valamiben.  Újból megköszönte és közbe erőt véve magán megrázta a fejét, nemet intve. Ő visszalépett az asztalához és leült,  így Ágnes fellélegezhetett. Mi volt ez? Kérdezi magában,de választ egyenlőre nem talál. Úgy érezte megfordult a világ ismét fiatal, és ez egy régi pillanat egy déja vu érzés kerítette hatalmába. Mintha egyszer ez már megtörtént volna. Akkor ott annál az első ő általa kezdeményezett csóknál érezte ezt Gábor magához szorította és teljes egészében érezte a nekifeszülő férfiasságát  ekkor az a  bizonyos vágy őbenne is feltámadt de még húzni szerette volna ezt a dolgot,egy picit még várni vele. Most jelen pillanatban azt nem értette,hogy egy kézfogás mint tudja ugyanezt az érzést kiváltani. Úgy látszik ez az ember nagy hatással van rá amikor megköszönte, hogy felvette a szalvétát belenézett a szemébe és ott rögtön érezte, hogy elveszik. Egy kék szempár nézett vissza rá és úgy érezte ezek a szemek a belsejébe látnak és ott őt egy tűz égeti el,sürgető vágyat érzett, így hát gyorsan elkapta a pillantását mert ha marad akkor belefeledkezik és nem akart illetlen dolgot tenni, egy idegennel. Gábor ezzel szemben nehezen akarta őt elengedni, bár még ő is nehezen engedte el de tudta ha marad akkor már nem tudják itt befejezni és megtörténik a dolog, de nem szerette volna elkapkodni,és ezt végül is Gábor is megértette.Ez az idő is eljön...