...Új nap, új gondolatok és új lehetőségek. Ágnes kipihenten ébredt bár még egy kicsit lustálkodott mielőtt kimászott volna az ágyból. Letusolt, felöltözött majd beült az autójába egyesbe kapcsolt és gázt adott sikerült majdnem a kukát fellöknie, de egyenesbe hozta végül a kocsit. A munkahelyig vezető úton, végig a tegnap történteken töprengett. Egy áruház vezetőjeként dolgozik. Napközben a sok papírmunka és a telefonok sűrűjében nem volt egy perc megállása sem, de ahogy eljött az ebédidő az egyik barátnőjével ebédelni mentek. Már nagyon várta, hogy elmondhassa a tegnap történteket. Zsuzsi is a telefonbeszélgetésük után szinte percenként az óráját leste, mert már kíváncsi volt az egész történetre.A közeli bisztróba sietősen mentek enni, ott önkiszolgáló rendszer működik így gyorsan kiválaszthatják az ebédjüket, hogy minnél előbb leülhessenek beszélgetni.Az ételhez nem is nyúltak Ágnes elkezdett beszélni az ő "lovagjáról" aki gálánsan emelte fel a szalvétáját, és adta oda neki. Miközben mesélt újból érezte azt a bizsergést mint amikor a kezük egy pillanatra egymáshoz ért. Ez már nem normális gondolta, de elhessegette az érzést ami rátört,és inkább tovább folytatta.Amikor ahhoz a részhez ért,hogy elindult a kávézóból és látta,hogy utánanéznek boldog mosoly ült ki az arcára. Ez feltűnt Zsuzsinak is és rákérdezett: tényleg ennyire tetszik? Ó igen!-volt a sietős válasz. Ez még ő magát is meglepte, hogy mért is van ilyen érzése egy idegen férfival kapcsolatban? Honnan jön ez.....a valami nem is tudta pontosan megfogalmazni..... ami így perzseli belülről hacsak rágondol. De most mi legyen? jött a következő kérdés. Csöndbe burkolóztak mindketten, majd Zsuzsi hirtelen kibökte menj el oda ma is hátha ott lesz!Igen így lesz, és miután vissza ment dolgozni, alig bírta ki, hogy vége legyen a munkaidőnek és ismét elinduljon a kávézóba.Jöttek a szállítok,telefonok,megrendelések, egy csomó intézni való,szinte végeérhetetlen délután volt.De az idő telik, letelt a munkaidő kisietett a mosdóba és gyorsan rendbe szedte magát. A kocsijának az áruház parkolójában saját helye volt, közel a bejárathoz így gyorsan beszállt és elindult. Az úton végig azon járt az agya biztos, hogy helyesen teszi?, és nem csak valamit beleképzel a dologba ami nincs is csak ő túlreagálta az a pillanatot. Nem tudta, de egy próbát megér és ha már úgyis elindult...Amikor belépett a presszóba érezte, hogy megremeg a lába de sikerült elérni az asztalhoz leült és a pincér már ott is volt. Megrendelte a kávéját majd várt. A kávé hamar odaért, lassan kortyolgatta telt az idő a kávé kezdett kihűlni. Próbálta húzni az időt de egyszer elfogy az innivaló is ezért fizetett majd lassan felállt és mind akinek nem akaródzik de mégis elindult haza. Csalódottan ült be az autóba, úgy érezte becsapták az érzékei. Kavarogtak a fejében a gondolatok, nem hitte el, hogy így becsapták a női ösztönei. Mire hazaért eldöntötte holnap mégegyszer megpróbálja.
Amikor egy autó távozott, egy másik érkezett. András belépett a kávézóba, körülnézett de nem látta azt ami tulajdonképpen idevonzotta.......bár a remény hal meg utoljára gondolta és holnap egy új nap kezdődik........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése