Összes oldalmegjelenítés

2012. október 11., csütörtök

Érzelmek Hálójában

...Ez a pillanat is elmúlt,lassan elfogy a kávé bár az emlékek folyamatosan törnek fel belőle, mint egy hatalmas vulkánból a láva mely egyre magasabbra és magasabbra tőr  égő pirosan, majd bíborvörösbe átforduló színével olyan, mintha az ő élete színekben lenne megfestve. A tűzpiros a fiatal énje, a  mostani a bíborvörös lenne.Egy festőnek a e-színek millió árnyalatát kellene megfesteni ahhoz,hogy az ő érzelem és lelki világát ábrázolni tudja.Mindig más és más lenne valószínűleg, a  látvány egy csupa-csupa pirosból és árnyalataiból lévő szivárvány lenne. Ágnes erre akaratlanul is elmosolyogta magát mert hát ki látott már csak pirosból szivárványt? Egy dolgot megint elfelejtett nyilvános helyen van,és egyedül ki mosolyog magában? Lopva körülnézett és persze, hogy belefutott a kék szempárba aki meg őrá mosolygott. Elkapta a tekintetét de igazából el szeretett volna merülni még egy kicsit ezekben a tengerkék szemekben, de mivel ezt nem tehette ezért úgygondolta fizet és távozik.Intett a pincérnek és kérte a számlát. Fizetett majd felvette a táskáját, és nem tudta megállni, hogy ne nézzen egy pillanatra a férfi asztala felé aki köszönésképpen bólintott, és ő viszonozta ezt. Kilépett a járdára és a szeme sarkából még visszanézett vajon figyeli-e? Igen őt nézte! Ez melyik nőnek ne esne jól, hisz ez azt jelenti csinos és kívánatos.Ettől a látványtól felvidult és elindult a parkolóba a kocsija felé. Menet közben folyton ezen gondolkodott mi lett volna? mi lehetett volna?, aztán letolta saját magát már megint olyanon jár az esze ami nem valósul meg. Közben odaért az autójához, kinyitotta beszállt indított, a rádió megszólalt és pont az egyik kedvenc száma ment Carameltől a lélekdonor. Na pont ez kell neki gondolta magában, belenézett a tükörbe és kitolatott a parkolóból. Az úton szólt a zene. Nem túl messze lakott, de sietett haza mert otthon újból egyedül volt és gondolataiba búrkolozhatott mint valami mentsvár féle, de itt a forgalomban figyelnie kellett és így nem tudott szabadon koncentrálni az emlékeire pedig a lényeges részek még ezután következtek......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése